A hús, a zöldségek és a fűszerek, meg a magyar lélek aki tunkol.

A pörköltről

A pörköltről

Irodalmi pörkölt

2018. augusztus 09. - morningnews

A pörköltet leginkább enni szokás, ámde ha az ember a gasztronómia elvakult rajongója és ráadásul még tehetséges író is, akkor ez a kettő előbb vagy utóbb összeér. Nem, nem e sorok írója készül önünneplésre, hanem most következzen egy igazi klasszikus, amely az esti hűvös vagy nem olyan hűvös szobában olvasásra ajánlok, hátha esetleg valaki még nem ismerné.

Krúdy Gyula: A gábli története (részlet)
A ZÓNAPÖRKÖLT
A reggeli étlap rendesen más papiroson van, mint a déli, mert ez az illendőség. Nem lehet a vendéget azzal zavarni, hogy mi lesz délben, mikor a reggeli előtt áll. És valljuk meg, ízlésesebb is, hogy a reggeli ételek egymás között maradnak, legalább könnyebben választ közülük az ember.
Habár vannak siető emberek, akik rá se néznek az étlapra, csak odavágják:
– Egy zónapörköltet kérek.
Ezek azok az emberek, akik sehonnan se késnek el, minden dolgukat pompásan elvégzik, nem sokat törődnek a világgal, legfeljebb azon bosszankodnak, ha a vasúti menetrend változik. Ezeknek az embereknek mindegy, hogy borjúból, marhából vagy sertésből van a pörkölt, a tokány. Csak az a fontos, hogy a kellő piros lét a zsemlyedarab úsztatása végett megtalálják, a villájukkal krumplit hányjanak, és a három-négy darab húsocska engedelmesen várja, hogyan őrlik meg a fogak.
Az ilyen vendéggel nem sok öröme telik a pincérnek sem, mert ha véletlenül elfogyott volna a zónapörkölt (vásár vagy képviselőválasztás esetén), a vendég éppen úgy megelégedne egy pár szaftos virslivel vagy kisgulyással, amiről azonban nagyobb tisztelettel kell mindenkor szólni, mint a pörköltekről, mert a gulyás már komolyabb elmélyedést kíván az élethez, mint a pörkölt. Legalábbis asztalkendőt szokás hozzá kötni, kés, villa, kanál használtatik fogyasztásához, és levével egyszerre hitet tesz a vendéglő és szakácsnője mellett.
Míg a pörkölttel lehet félrevezetni, mert sok függ az ember éhségétől, az öreg sertéstől vagy mócsingos marhától, de a malactól is, amely néhanapján pörkölt alakjában megjelenik az étlapon, hogy az ember nem hisz a szemének, pedig hát valóság. Mondom, a pörköltfélékkel még lehet furfangoskodni, vonatkésésre, mészárosra, időjárásra hivatkozni, ha úgy sikerült. De a kisgulyásnál már feltétlenül be kell mutatni a szakácsnénak, hogy mit tud, már nincs többé kifogás, mert a vendéglő hírneve forog kockán, ha csak egy fél reszelt krumpli vagy egy kanál paprika is hiányzik belőle. Nem szabad nagyon hagymásnak, sósnak, nagyon paradicsomosnak lennie. A húsát tán jobban megválogatjuk, mint a pecsenyéket, én legalább úgy tennék, ha vendéglős volnék, mert többen viszik el vendéglőm hírét a gulyásevők, mint a pecsenyebarátok. A pecsenyének természete, hogy jó legyen, hacsak nem az ördög öreganyja sütötte, de a gulyás ünnepély, ha nagyon jó.
A legjobb gulyást Szentlőrincen ettem a szabadban, Szemere Miklós céllövészeti ünnepélyén. Négyféle húsból főzték, vesepecsenyéből, hátszínből, felsálból, rostélyosból, ököruszonyt, szegyét, csontot nem kell hozzá venni. De igen jó gulyáslevest adtak valamikor a püspökladányi, miskolci, kanizsai, szombathelyi vasúti restaurációkban, ahová délben érnek a vonatok, és az ember kellően össze van rázkódva.

 

A mama somogyi vadpörköltje

Van egy somogyi elvarázsolt kisfalu. A világ legédesebb faluja, a világ legédesebb mamájával. Igen, tudom, sokunk megyéjében van ilyen falu ami a "leg", és a szerencsésebbjének van egy ilyen "leg" mamája, de miután a történetet most én írom így ő az. Dolgos asszony, mindig is az volt, mintahogy a mackónadrágja is és az otthonkája is mindig volt. Meg lesz is. Az otthonka szerintem az a ruhadarab ami mindent túlél, és 30 év mosószappannal való dörzsölés után sem fakul ki:D A kamra sosem fogy ki, a pörkölt sem a hűtőből. És miután a mama somogyi lány, és arrafelé mindig is sok vadhúst ettek, igazából majdnem annyit mint sertést, így nem hogy csukott szemmel, de varázsütésre elkészül a bármilyen vadpörkölt. Nyilván régebben, az átkosban:) alternatív vadgazdálkodási műveletek is történtek, de mostanra a mama is nagyon örül, hogy rend van tartva az erdőben "legalábbis mifelénk", és normális körülmények között érkezik a hús. A falu főutcáján (az egyetlenen) kb a közepén van egy különösen nagy gonddal rendben tartott kert, rendeben tartott macskák és tökvirág. Na ott lehet megjelenni reggel 8-kor és a friss meleg lángossal kitunkolni egy kis pörköltet, amúgy reggelire, mert a mint tudjuk a reggel beinduló metabolizmus nagyon egészséges, és ha még egy kis házilag készült barackgyümölcslevet is fogyasztunk mellé, akkor biztosan mámorosan indul a szombat reggel. Egyébként is, a magyar ember azért iszik, hogy szédüljön, nem holmi szórakozásból. A mama most jelesül őzpörköltje másnap reggel is elég porhanyós, de rágható, atombiztos szaftja van, ami ráolvad a meleg lángosra, érzed még egy kicsit a vörösbort, de nem az alkoholját, hanem azt a finom pici ízét, ami a rendesen megfőzött pörköltre jellemző csak. Na de mi kell hozzá? Pontos mértékegység nincs, ki kell kísérletezni, mondja a mama, és igaza van. Ámde legyen benne: kis szalonna, kis zsír, vöröshagyma, házi pirospaprika, majd vadhús-kockázva tisztítva, épp egy pici vize, épp egy kicsi bora, kis boróka, só, bors, néha egy kicsi paradicsom. És mi a titok? A mama szerint a sorrend, és hogy JÓL MEG LEGYEN FŐZVE. Sparhelt, nagy piros lábas, és idő, hogy minden íz átjárja a vadhúst, ezzel tisztelegve az állat előtt, nem elpazarolva az értékes húst. És ha megetted azt a szolid adagot amit eléd rakott akkor garantált a fenti mosoly. Van régi receptetek? Amit a mama, nagyi, anyu kézzel leírt a családi receptkönyvbe? Vagy ismertek régről egyet, már nem tudjátok honnan? Kommentben érkezhet, ezekből tanulunk a legtöbbet. És végülis ez egyben hagyományőrzés, és minőségmegőrzés is. Az atombiztos szaft oltárán áldozni, sosem drága:)

A szaft a lelke mindennek

A hétvégén ebédre elfogyasztott pörkölt alap dolog, de azon túl van egy igen meditatív pillanat amit tunkolásnak hívunk. Ez hidegen és melegen is ajánlott, és lehetőség szerint friss kenyérrel aminek jó pirult a héja, a bele pedig szépen magába szívja azokat az ízeket, amire a végén esetleg egy kis kovászos uborka, vagy némi lila avagy zöldhagyma leküldhető. Klasszikus kislábasba is átpakolható a maradék, de a nagylábos alján van az a kissé odapörkölődött réteg, amit a kemény kenyérhéj felvesz, és akkor jutsz el a lényegig.

Sok dolgot tanultam apámtól, és ebből az egyik a vasárnap esti szeánsz szerű tunkolás. Félfüllel hallottam, ahogy elkezd tenni-venni a konyhában, akkor már tudtam hogy itt az ideje anyám sertés vagy bármilyen más pörköltjét végleg elpusztítani. A mellkasához szorította a vekni fehér kenyeret, mint ahogy a nagyapám is, és a nagykéssel vastag szeleteket vágott belőle. Továbbiakban opcionális hogy melegítve vagy hidegen, de 10 perc csönd és koncentrált evés.

Amit viszont anyámtól tanultam-többek között-, az az hogy ugye tunkolni olyan pörköltet lehet, aminek van rendes szaftja. Ami rendesen vissza van pirítva zsírjára, és nincs benne egyben semmilyen zöldség, az íze egységes, egyszerre érzel mindent amit beleraktál a lábosba. Annyi félig nyers, vagy vizes szart kellett megkóstolnom életemben, és ezzel párhuzamosan annyiszor kellett elmondanom, hogy a pörköltnek az a titka, hogy addig főzzük, amíg a szaft meg a zsírok picit szétválnak és látod azt a finom fényes réteget a tetején, lassan folyik,"vastag", majdhogynem a hús is szétesik, persze harapható, de a szaft, az homogén érzetű legyen.

Fine diningba csak néha csúsztam bele, az ronda nehéz egy kábítószer, és gondosan kivéve a húst egy botmixerrel egyneműsítettem a szaftot, de azért mindennek van határa -csak neked nincs gyerekem- mondogatta nagyanyám anno, de egy jó csirke PAPRIKÁSNÁL a tejfölözés előtt belefér, de ahhoz luxynokedli jár ám!!! amúgy a zöldség összepöndörödött héja mosolyt csal az arcomra.

Különböző módszerek vannak természetesen, hogy ezt elérjük. Apám a bográcsra esküszik, anyám a piros lábasra, anyósom a kuktára, mind isteni pörköltet főznek. Azt hiszem, így kéne generációról generációra finomabb ételeket főznünk, bevonni a gyereket is, hisz ez mégiscsak a hasznos hagyomány kategóriába tartozik, de erről majd talán valamikor máskor. A különböző módszerek, edények, fejen állva főzés, 200km/h-a ellenhomokviharban, vagy közepes, vagy alsóközepes lángon, vagy begombázva, mind megegyeznek egy dologban, és...

..ez az idő. Ez a titka mindennek. Ha gyors kaját akarsz ne kezdj el pörköltet főzni. Rá kell szánni az időt, hiszen semmi más ez mint szimpla biológia, fizika, meg kémia. Még akkor is, ha egy teljesen tudománytalan hanyattdőlve büfizés a vége a folyamatnak. Szóval tunkoljatok. Vasárnap este, a konyhai kislámpa fényénél. Lehunyt szemmel élvezzétek ha jó pörköltszafthoz jutottatok.

A pörkölt lelke

Évtizedes vita. Életre halálra menő küzdelmek, szájkarate és összeveszések. A szakma sem egységes, nem is volt az soha, és nem is lesz. Pörkölt? Zöldséggel vagy anélkül? Borral? Vízzel? Alaplével?

Hát elmondjuk szerintünk mik az alapok.

Jó hús. Ami friss, és olyan hentestől vesszük, akitől porszívót és autót is vennénk. Nem mélyülnénk el a hús eredetében, de támogatjuk a finomakat evő, boldog csirkéket, bocikat és malackákat. Attól még simán kedvelhetjük őket, és biztosíthatunk nekik szép életet, mert a végén megesszük őket. Pont ezért jár az állatnak a tisztelet. Éltében és holtában is.

Tiszta, minőségi ZSÍR. Nem mondjuk hogy az étolaj a sátán, mert van amikor csak az van, de mi a zsírt támogatjuk. Pirospaprika. Az olcsó nem jó, ebből se. Ha kicsit gyanús, sápadt, fura illatú, nem színez eléggé, akkor az egész pörköltünk műpaprikaízű lesz, rózsaszín és 15 kilo fehérkenyér és egy adag bika bogyiszlói sem tud majd segíteni az evésélményen. Egy nagyobb evőkanál vörösen izzóra kell színezze ételünket, és amikor a zacskóba vagy dobozba beleszagolunk, akkor azt kell érezzük mintha a kedvesünkkel hancúroznánk a végtelen szegedi/kalocsai/szentesi paprikamezőkön egy szép nyári estén. A paprikát a 18.század vége óta a zsírban megfuttatott hagymához adjuk, és nem a húsra szórjuk. A fűszerpaprika zsírban oldódik, egyébként oda az íze, vegyük tudomásul.

Friss, nyomásra kemény, illatos, sértetlen, nem rohadó vöröshagyma. Nem baj ha sírsz, legalább van ereje. A hagyma alját és tetejét is levágjuk. A torzsáját nem vágjuk bele, mert az nem fő szét rendesen. Kis kockákra aprítjuk. Vagy minitéglalapokra, vagy mikrooktaéderekre, mindegy csak apró legyen. Ha zöldség is kerül bele, akkor friss, zamatos paprika és paradicsom. Amikor télen csak a seízű, vízzel és műtrágyával felpumpált godzillákat kapni, akkor vagy a mélyhűtőnkhöz fordulhatunk bizalommal, mert volt annyi eszünk, hogy elraktunk télire, vagy a nagyitól tanult lecsóalap előkerül a kamrapolcról. Egyéb esetekben maradjunk a klasszikus, zsír, hagyma, hús kombinációnál. Ha viszont van, akkor apróra kell vágni és a hús pirítása után, belerakni a lábasba.

A só legyen tiszta, és aprószemű, teljesen fölösleges árván maradt barnaalgák könnyével átmosott, nagyszemű, vulkánit használni (vagy a Föderáció eldugottabb zugaiból származóakat), teljesen elég a sima, tiszta, aprószemű NaCl. Ha bors is kerül bele-erről már megoszlanak a vélemények-akkor őröljük frissen könyörgöm.

Eljön a felöntés szent pillanata is. Itt a szakavatott kéz a sima vízhez nyúl, ugyanis ha mindent jól csináltunk akkor a pörköltünknek magától is lesz íze, nem kell bele erőleves. A bor már más sportág, szárnyasok és a sertés nem kívánja, de a marha valaki szerint csak úgy jó, a vadpörköltek is, de itt is az ízlés a döntő. Száraz bort használunk és vöröset. Ezen kívül a pontos definíciót Keith Floyd segítségével tudjuk megadni, csak olyat önts a húsra, amit pohárból is szívesen meginnál(ehhez ő értett, minden tiszteletünk, isten nyugosztalja, príma szakács volt). Ne vigyük túlzásba a levezést, használjunk ám bármit, mert nem lesz se íze, se szaftja a pörköltünknek.

Lassú főzés. Ez annyira fontos, hogy jöjjön újra. Lassú főzés, kis-közepes lángon. Gondoljunk bele, a hús mire megpuhul, mindenből kioldódnak az ízek, a kollagén, a zöldségek vagy csak a hagyma finom szafttá sűrűsödik a lábas alján. Adjunk neki időt, megéri. Ha mindezeket betartjuk, akkor lesz egy finom alap pörköltünk, legyen az bármilyen húsból is. 

Minden más, már csak úri huncutság.

A pörkölt egyház

Nekünk a pörköltkészítés vallás, a lábas vagy bogrács a templom, a pörkölt az egyház. Az a legjobb az egészben, hogy a világ egyik legegyszerűbb étele, de mégis mindenki máshogy csinálja, mindenkié más ízű, és egyébként is a végtelenségig variálható. De az egyszerűt a legkönnyebb elrontani. Nekünk fontos, a jó hús, a zamatos zöldségek, és a minőségi fűszerek kombinációja, és úgy ahogy a klasszikus viccekben-miszerint van egy csirkém, mit csináljak belle kisfiam? Pálinkát!- Nos mi mindenből pörköltet főzünk. Megmutatjuk azt is, hogy a magyar szépirodalom, hogy dolgozza fel ezt a nemzeti hagyományt, írók és költők vonzódtak ehhez az ételhez, alakítottak ki specialitást, vagy egy-egy módosulását kötjük hozzájuk. Titeket érdekel a pörkölt? És ami mögötte van? Kockázott vöröshagymákat elő!

süti beállítások módosítása