A hétvégén ebédre elfogyasztott pörkölt alap dolog, de azon túl van egy igen meditatív pillanat amit tunkolásnak hívunk. Ez hidegen és melegen is ajánlott, és lehetőség szerint friss kenyérrel aminek jó pirult a héja, a bele pedig szépen magába szívja azokat az ízeket, amire a végén esetleg egy kis kovászos uborka, vagy némi lila avagy zöldhagyma leküldhető. Klasszikus kislábasba is átpakolható a maradék, de a nagylábos alján van az a kissé odapörkölődött réteg, amit a kemény kenyérhéj felvesz, és akkor jutsz el a lényegig.

Sok dolgot tanultam apámtól, és ebből az egyik a vasárnap esti szeánsz szerű tunkolás. Félfüllel hallottam, ahogy elkezd tenni-venni a konyhában, akkor már tudtam hogy itt az ideje anyám sertés vagy bármilyen más pörköltjét végleg elpusztítani. A mellkasához szorította a vekni fehér kenyeret, mint ahogy a nagyapám is, és a nagykéssel vastag szeleteket vágott belőle. Továbbiakban opcionális hogy melegítve vagy hidegen, de 10 perc csönd és koncentrált evés.

Amit viszont anyámtól tanultam-többek között-, az az hogy ugye tunkolni olyan pörköltet lehet, aminek van rendes szaftja. Ami rendesen vissza van pirítva zsírjára, és nincs benne egyben semmilyen zöldség, az íze egységes, egyszerre érzel mindent amit beleraktál a lábosba. Annyi félig nyers, vagy vizes szart kellett megkóstolnom életemben, és ezzel párhuzamosan annyiszor kellett elmondanom, hogy a pörköltnek az a titka, hogy addig főzzük, amíg a szaft meg a zsírok picit szétválnak és látod azt a finom fényes réteget a tetején, lassan folyik,"vastag", majdhogynem a hús is szétesik, persze harapható, de a szaft, az homogén érzetű legyen.

Fine diningba csak néha csúsztam bele, az ronda nehéz egy kábítószer, és gondosan kivéve a húst egy botmixerrel egyneműsítettem a szaftot, de azért mindennek van határa -csak neked nincs gyerekem- mondogatta nagyanyám anno, de egy jó csirke PAPRIKÁSNÁL a tejfölözés előtt belefér, de ahhoz luxynokedli jár ám!!! amúgy a zöldség összepöndörödött héja mosolyt csal az arcomra.

Különböző módszerek vannak természetesen, hogy ezt elérjük. Apám a bográcsra esküszik, anyám a piros lábasra, anyósom a kuktára, mind isteni pörköltet főznek. Azt hiszem, így kéne generációról generációra finomabb ételeket főznünk, bevonni a gyereket is, hisz ez mégiscsak a hasznos hagyomány kategóriába tartozik, de erről majd talán valamikor máskor. A különböző módszerek, edények, fejen állva főzés, 200km/h-a ellenhomokviharban, vagy közepes, vagy alsóközepes lángon, vagy begombázva, mind megegyeznek egy dologban, és...

..ez az idő. Ez a titka mindennek. Ha gyors kaját akarsz ne kezdj el pörköltet főzni. Rá kell szánni az időt, hiszen semmi más ez mint szimpla biológia, fizika, meg kémia. Még akkor is, ha egy teljesen tudománytalan hanyattdőlve büfizés a vége a folyamatnak. Szóval tunkoljatok. Vasárnap este, a konyhai kislámpa fényénél. Lehunyt szemmel élvezzétek ha jó pörköltszafthoz jutottatok.